Kereszténydemokrata Néppárt Százhalombattai Szervezete

Levelezési címünk: 2440, Százhalombatta, Nyár utca 39.

E-mail címünk: battaikdnp@mailbox.hu

Mi hiányzik a ma emberének?

Az ember születését nem maga, az egyén döntötte el, hanem tőle függetlenül mások – a szülei, sokak szerint Isten terve – akaratából jött a világra. Ez döntően meghatározza az újszülött életét. Az újszülött nem képes élete fenntartására, rászorul szülei táplálására, védelmére. Hosszú idő kell ahhoz, hogy képes legyen saját élete fenntartására.

Ebből következik, hogy születésünktől kezdve tartoznunk kell valakikhez. Szükségünk van segítő társakra! Az ember társas lény. Tragédiának tartjuk, ha arról hallunk, hogy csecsemő, gyermekek elvesztették szüleiket, mert őket tartjuk első sorban hozzátartozójuknak, gondozójuknak, védelmezőjüknek. A gyermek első kézből kapja szüleitől életét meghatározó erkölcsi, természeti ismereteit, tapasztalatait. Ezért is mondjuk: nagy felelősség gyermeket nevelni. Bizonyos mértékig a szülők felelősek gyermekeik jelenéért, jövőjéért.

Társas lényünkből következik ragaszkodásunk, kezdetben szüleinkhez, később barátainkhoz, házastársunkhoz. Ez a vágyakozás a szeretet után meghatározza életünket, erkölcsi magatartásunkat. Úgy is mondhatjuk, egy ember egész jövőjét, magatartását, vélekedését az életről a szeretet vágya határozza meg.  A szeretet nemcsak ragaszkodást jelent valakihez, hanem meghatározza emberségünket. Ha hiányzik morcosak, dühösek, bizonyos mértékben még buták is leszünk. Ezért is hirdetjük, hogy már az iskolában szükség van erkölcsi nevelésre. Erkölcstan tanítása az iskolában egyenlő a szeretetre neveléssel. Ha ezt iskolás korban nem sajátítjuk el, akkor félresikerült, neveletlen emberek maradunk. Hozzá kell tenni, nem elegendő csak a templomokban, csak az egyházak papjainak, lelkészeinek beszédeiből megszerezni ezt az ismeretet. Ugyanis vannak, akik nem járnak templomokba, nem találkoznak lelkészekkel. Pszichológusok pedig kevesen vannak.

Nincs az életnek olyan területe, ahol ne volna szükség szeretetre, erkölcstani ismeretekre. Az evangélium szerint még az ellenségünket is szeretni kell, ha emberi életet kívánunk élni. Ha visszatekintünk eddigi életünkre, el kell fogadnunk, legfőbb hiánycikkünk az igazi szeretet volt.

 Dr. Hámori Ágoston

Szervezetünk pártpolitikai helyzetképe

A legutóbbi országgyűlési választások idején létrejött a Fidesz-KDNP választási szövetség, majd ezt követően, a nagyarányú választási győzelem új helyzetet teremtett a keresztény-demokrácia szempontjából is. Több mint hatvan év után, történelmi pártként, a KDNP politikai és erkölcsi súlyának megfelelő erőt képviselhet az Országgyűlésben és a kormányban. Másként van ez Százhalombattán, ahol a Fidesz helyi szervezete nem volt hajlandó választási szövetségre lépni a KDNP szervezetével. Ily módon tehát mi keresztények/keresztyének és a velünk rokonszenvet érzők, részesei vagyunk az országos szövetségnek, de helyi viszonylatban nincs szövetségesünk.

A két szervezet tulajdonképpen a rendszerváltás óta nem talál egymásra. Az 1990. évi választások idején gyümölcsöző Fidesz-SZDSZ szövetség léte eleve kizárta a KDNP közeledését. A következő választási ciklusban, 1994-1998 között nem pártszövetségben, hanem polgári frakcióként, ám változatlan stílusban vitték tovább a korábban kialakított, a kereszténydemokrata értékrendtől idegen stílust, gondolkodásmódot és gyakorlatot. Ebben az időszakban elkótyavetyélték a város sok tízmilliárdos lehetőséget magában rejtő tartalék-vagyona mintegy 85 %-át. Az első Orbán-kormány idején, 1998-2002 között, a Fidesz helyi szervezete álcázott formában ugyan, de fenntartotta szövetségesi kapcsolatát az SZDSZ helyi szervezetével. A KDNP pedig ebben az időszakban, országos elnöke Giczy György és a vele szimpatizáló csoportok bomlasztó tevékenysége következtében kisodródott a politika és általában a közélet színteréről. A visszatérésre országosan és városunkban is 2006-ban nyílt lehetőség. Ekkor a Fidesz és a KDNP helyi szervezetei választási szövetséget kötöttek, ám a szövetség a ciklus végére a szétesés állapotához közeledett. Mindazonáltal, az önkormányzatban első esetben jött létre olyan képviselői csoport, amely jobboldalinak, keresztény-konzervatív értékrendet vallónak nevezte magát. Más kérdés, hogy a tartalom mennyiben igazolta a formát.

A helyi választásokon 2006-ban elért eredmények az akkori országos politikai erőviszonyok leképeződését tükrözték. Az eredmények a KDNP hozzáadott értékével alakultak. A Fidesz helyi szervezete azonban saját eredményének tulajdonította az elért szavazatokat, s adományként kezelte a szövetségesének juttatott pozíciókat. Ebben a tudatban vágott neki a 2010. évi önkormányzati választásoknak úgy, hogy a KDNP helyi szervezetével nem volt hajlandó szövetségre lépni. Az elért választási eredmény messze elmaradt a Fidesz-KDNP Szövetség országos eredményétől, ám ez mit sem csorbított önteltségükön, amely figyelmen kívül hagyta azt az el nem hanyagolható erkölcsi-politikai értékrendet (tőkét), amit a kereszténydemokraták az országgyűlésben és a kormányban képviselnek, s amelynek letéteményesei a KDNP helyi szervezetei, így a mi szervezetünk is.  A kialakult helyzetben számunkra nem maradt más lehetőség, mint szövetséges nélkül felkészülni a következő választásokra.

Anyanyelvünk

Lapunknak ebben a rovatában közreadandó jegyzeteimben igyekszem felhívni a kedves olvasók figyelmét azokra a nyelvészeti gondokra, amelyek komoly veszélyt jelentenek szép magyar nyelvünkre.  Nem akarok harcos nyelvművelő lenni, és azt sem állítom, hogy észrevételeim minden esetben kiállják a szakmai próbát. Megfigyeléseim, tapasztalataim közreadásával csupán azt szeretném elérni, hogy mások is – elsősorban az értelmiségi munkát végző emberek, különösen a pedagógusok - figyeljenek nyelvünk helyes használatára. Annak a szép magyar nyelvnek a használatára, amely szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját képezi. Hoffmann Rózsa egyetemi docens szerint: „…a magyar nyelv  olyan ősi érték, amely mindkét agyféltekét megmozgatja, egyben az ember nemzettudatának szerves, elszakíthatatlan része.”

Fordított szórend

Gyakran hallunk és olvasunk ilyen kifejezéseket: el szeretnénk érni, el szeretném mondani, nem megerősített hír, nem megoldott, nem elfogadható, vagy ilyen mondatokat: Azért nem észrevétlenül múlt el az évforduló. Ha egységesíteni nem lehet is a két piacot ….

Vagy,: A film meséje annyira fontos, hogy nem elárulható. Az amerikai elnök közel-keleti béketerve nem elfogadható a palesztinok számára. És még sok-sok példát lehetne sorolni. Sajnos, a szórendi sorrendet számos esetben rádió- tv-bemondók, újságírók is megfordítják, nem beszélve politikusainkról.

Kerestem nyelvi magyarázatot a sorrendek megfordításának okaira. Nyelvészek szerint a szórendi szabály megszegését az okozza, hogy az állítmányok előtt rendre valamilyen nyomatékosító elem (hangsúlyos bővítmény vagy tagadó szó) áll: el szeretnénk érni, el szeretném mondani, nem megoldott. Más megfogalmazásban: ha az ó és ő képzős melléknévi igenév állítmányi szerepbe kerül, s ráadásul tagadó mondatban: nem elfogadható, nem elérhető.

Klasszikus íróink ép magyar nyelvérzékkel ma is így fogalmaznának: szeretnénk elérni, szeretném elmondani, megoldatlan, elfogadhatatlan, nem mondható el, meg nem erősített hír vagy: Az amerikai elnök közel-keleti béketerve nem fogadható el a palesztinok számára. Maradjunk tehát a szórendi szabályoknál, mert a sorrend nem megfordítható.           

Kinek, minek mit köszönünk?

- Az egyik napilapunk írja: „Kovács Miklós 2002-ben a helyi hatóságoknak köszönhetően 

   nem lett az ukrán parlament tagja…..”  Szerintem, ezért nem jár köszönet a nem éppen

   magyarbarát helyi hatóságoknak.

- A rádióban panaszkodik a kórház vezetője, mert a nagy meleg az épületben elviselhetetlen

  „….. annak köszönhetően, hogy elavult a klímarendszer.” Ezért köszönet jár?

- Az időjárásról hangzik el beszélgetés, ekképpen: A hetek óta tartó ködös időnek köszön-

  hetően sokat szenvedünk a szmogtól. És akkor köszönjük szépen a ködöt?

- A rádió riportere egy hete Bécsben járt és beszámolt az ottani kereskedők ünnepi áruforgal-

  máról, megjegyezve, hogy a múlt évihez képest kisebb a bevétel, köszönhetően annak, hogy

  idén elmaradnak a magyarok.  Nem gondolom, hogy a bécsi kereskedő köszönettel nyug-

  tázná áruforgalmának a magyarok elmaradása miatti csökkenését.

Szerintem, a „köszönet” helyett az elfeledett tulajdonítható kifejezés helyesebb.

Balla Károly

A dolgok állása

Az utóbbi időben egyre többször hallom, hogy Százhalombatta gazdasági helyzete az adóbevételek folyamatos csökkenése, a tartalékvagyon felélése miatt rövidesen bizonytalanná válik, mert a bevételek nem fedezik majd a felduzzasztott kiadási oldalt. A bevételek drasztikus csökkenése és a felelőtlen gazdálkodás együtt, az „aranykor” végét okozzák városunkban. A közelmúltban jónéhány elhibázott, elsietett beruházás, befektetést finanszírozott és finanszíroz jelenleg is a város.

A részben már elterjedt szójáték kedvéért nevezzük ezeket a beruházásokat „Battasaurusnak”. Az elnevezés a Szent István téri gigantomán épülethez kapcsolódik, de ide kapcsolhatók az uszoda-beruházások és a megvásárolt szálloda is. Hogy mi lehet a gond ezekkel?  – lássuk egy kicsit részletesen .

A „Battasaurusnak” és az uszoda beruházásoknak van egy pikáns előélete, hiszen az MSZP 2002-2006 közötti regnálása (Benedek éra) alatt megspórolt pénzből, az ő terveik alapján indulhattak 2007-től, PPP-s programban az építkezések (erős lobbi tevékenységük támogatásával) akkor már Vezér Mihály polgármester egyetértő irányításával.

A beruházások ügye lakossági fórumon is téma volt, de jelentőségéhez mérten igen csekély volt az érdeklődés. Ezért egy 400 fős helyi közvélemény-kutatást is végeztek. A megkérdezettek többsége azonban a zöldterületek megtartását, illetve növelését és az ipari park bővítését tartotta fontosnak.

Az összefoglaló „Battasaurus” jelzővel illetett beruházásokat magam is megszavaztam

Emiatt ma is lelkiismeretfurdalást érzek, amiről már korábban is nyilatkoztam. Az akkori Fidesz-KDNP frakció megbeszélésen – amit Pátkai Zsolt vezetett – ketten elleneztük, a véleményünk szerint kellően át nem gondolt beruházásokat: Szabó Zoltán és én. A többség leszavazott bennünket. A frakció-fegyelem azonban ránk is vonatkozott, így a testületi ülésen már igennel kellett szavaznunk

2007 tavaszán az önkormányzat létrehozott, egy úgynevezett városfejlesztési munkacsoportot a fejlesztési feladatok koordinálására.   Ennek tagjai voltak: Vezér Mihály polgármester, Szabó Attila és dr. Fazekas István alpolgármesterek, Pátkai Zsolt (Fidesz), Kovács Lajos (ÉSZKE), Pogány Gyula (MSZP), valamint két műszaki szakember.

Az általam kockázatosnak vélt beruházásokat, a többség lelkesen támogatta. Azzal hitegették a várost, hogy a PPP-konstrukció megkíméli a várost egy nagyösszegű kiadástól, s hogy a bankok remek finanszírozási megoldásokat készítenek. Ideértették a megvalósításhoz felvett svájci frank és euró hiteleket. Az uszodák svájci frank alapú, a „Battasaurus” euro alapú hitelből épült. A fő felelősőknek gyönyörűséget bemutató konstrukciók (vagy spekulációk?) változásai városunknak komoly anyagi gondokat okoz most és még sokáig.

A felelős persze most is egyedül a „Megváltozott Körülmény” nevű illető.

A negyedik társról, a szállodáról, amit egy meg nem jelent írásban egy Fideszes „Tréning Hiltonnak” nevezett el, következő hírlevelünkben írok.

Miskei István

Túlnyújtózkodtunk a takarón, . . .

Egy magántulajdonú hitelminősítő, a  Moody’s, az idei Katalin napján leminősítette, befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta hazánkat. Csak úgy „magánvéleményt” nyilvánítva.  Ja, hogy emiatt romlik a forint árfolyama, esik a budapesti tőzsde, emelkedik az ország adóssága után fizetendő kamat? – „na és!”. Ez volt a cél! Így lehet nyerészkedni a forint árfolyamának gyengülésén, s miközben ennek hatását kihasználva egy befolyásos pénzügyi elit gátlástalanul gazdagodik, addig hazánkban több százezer devizahiteles ember veszítheti el a tetőt a feje fölül.  A lakosság mellet azonban, a forint gyengülése sok települést (önkormányzatot) is súlyosan érinti, mivel adósságaik jelentős része svájcifrank-alapú kölcsön. A napi hírekből megtudhatjuk, hogy az állam adósságának fele devizaalapú, s ennél az adóssághányadnál a forint minden egyes százalékpontja után százmilliárd forint veszteség keletkezik. Mind ezek következtében, a lakosság nyöghet a saját adóssága, közvetve a lakótelepülése, és nem utolsó sorban az ország adóssága miatt. Ez hármas teher! A hitelminősítők ezekkel a következményekkel tökéletesen tisztában vannak. Tudják, hogy az ilyen helyzetbe sodort országokat kedvük szerint zsarolhatják. És zsarolják is!

Furcsa világban élünk. Magántulajdonban lévő hitelminősítő intézetek döntenek országok, népek sorsáról. A hitelminősítés piacát mindössze három cég uralja: a Standard & Poor’s, a Fitch Ratings és a Moody’s. Ezek mind amerikaiak, s nem kétséges, milyen érdeket képviselnek. Azt vallják magukról, hogy a befektetők eligazodását segítik abban, hogy melyik országban célszerű befektetni, melyikben nem. Valójában egy befolyásos pénzügyi elit akaratát érvényesítik oly módon, hogy spekulációs támadást indítanak az euró és az európai országok ellen. Ez a támadás már évek óta megindult! Az euróövezet több tagállamát is megzsarolták. Nyilvánvaló ugyanis: ha az uniós országok adósságait leminősítik, s emiatt ezek az országok drágábban kapnak hitelt, akkor a befektetők Amerikát fogják alacsonyabb kockázati felárért finanszírozni. A minősítgetések során érdekes malőrök is becsúsznak. A Standard & Poor’s néhány hete leminősítette Franciaország gazdaságát, ám ezt utólag a véletlennek (tévedésnek) tulajdonította. Ugyan ez a hitelminősítő az Egyesült Államok besorolását is rontotta, amit Barack Obama elnök indokolatlannak tartott. Ezt követően leváltották az intézet igazgatóját. 

Az ellenzék nálunk hetek-hónapok óta szurkolt a leminősítésért, s amikor ennek híre megérkezett, elégedetten hangoztatták: ugye mondtuk? Mit mondtak? Azt mondták, hogy Orbán menessze Matolcsyt! – és azt is, hogy Orbán mondjon le! És mondják szépen sorban: MSZP, Jobbik, LMP. Nem szövetségben, hanem úgy külön-külön, ám lényegében ugyan azt a hergelő nótát fújva. Az ország gáncsolásában egy húron pendülnek, s ez nagyon szomorú. Vannak esetek, amikor nem értünk egyet az éppen hatalmat gyakorló kormánnyal, mert egy-egy intézkedése hátrányosan érinti élethelyzetünket. Ám ez nem ok az örökös gáncsoskodásra, különösen a velünk ellenséges magatartást tanúsító külföldi szervezetekkel szövetkezve. Sajnálatos módon, ez a magatartás, a haza elleni külső támadás támogatása más országoknál nem jellemző. Amerikában a választásokon vesztes elnökjelölt híveit a megválasztott elnök támogatására kéri, mert az elnök nem egy párt, hanem az ország elnöke. A francia baloldaliak elítélik a hitelminősítő cégek aknamunkáját, védik saját országukat. Nálunk a választáson vesztes baloldal módszerekben nem válogatva támadja az országot belföldön és külföldön egyaránt. Az ország elleni spekuláns támadást is arra használják fel, hogy a kormányt ellehetetlenítsék abban a reményben, hogy helyébe olyan bábkormány („szakértő”) lépjen, amely elfogadja a pénzvilág akaratát. Nem meglepő tehát, hogy miközben a szocialista kormányok fokozatosan eladósították az országot, a pénzvilág ezt

tűrte (sőt támogatta!), ám ellenséges a jobboldali kormánnyal, amely ezt a folyamatot megállítani szándékozik. 

Magyarország súlyos államadóssága, valamint az ország bruttó külső adóssága miatt jutott a leminősítés helyzetébe, és vált a spekulánsok prédájává. A folyamat még a szocializmus idején kezdődött, amikor az ország 1982-ben tagja lett az IMF-nek és a Világbanknak. Megkezdődtek a hitelfelvételek, és ezért a pénzvilág egyre jobban „megszerette” Magyarországot, szívesen és előzékenyen adtak kölcsönöket. A rendszerváltásig összegyűlt adósságot azonban ésszerű gazdasági és pénzügyi politikával olyan szintre lehetett volna csökkenteni, amely ma nem gátolná az ország fejlődését. Ezzel szemben az államadósság 1998-ban elérte a hazai össztermék (GDP) 60 %-át. Az első Orbán-kormány idején, 1998-2002 között ezt az arányt sikerült 52 %-ra csökkenteni. A Medgyessy-kormány színre lépése megtörte ezt a kedvező folyamatot: 2003-ban már 55,3 %, 2003-ban pedig ennél is gyatrább, 59,4 % volt ez a mutató. Az ország ekkor az uniós csatlakozás küszöbén állt. A tíz tagjelölt országnál a GDP-hez viszonyított államadósság átlaga 40 %, a magyarországi 55,3, valamint 59,4 % volt. Ez rosszabb, mint a román, vagy a bolgár szint volt abban az időben. A külföldiek magyarországi befektetései Medgyessy Péter hatalomra kerülését követően, 2002-ben 1073 millió euró volt, ami a 2001. évinek 40 %-a, a 2000. évinél  700 millió euróval kevesebb.    

Az államadósság mellett súlyos gondot okoz az ország bruttó külső adóssága. Ez a GDP százalékában, 2000-ben 63 %, 2001-ben 62 %, 2002-ben 54 %, a Medgyessy-kormány első teljes évében, 2003-ban 62 %, 2004-ben 72 %, 2005-ben 81 %.

 2006-ban 96 % (belép a Gyurcsány-kormány), 2007-ben 103 %, 2008-ban 116 %, 2009-ben 146 %, és 2010-ben, az Orbán-kormány hatalomra kerülése idején: 139 %.  Szakmai vélemények szerint ezek a mutatók teszik igazán sérülékennyé pénzügyileg az országot. Ebben ugyanis benne van az államadósság mellett a lakosság és a vállalatok eladósodottsága is. Teljesen abszurd tehát azt állítani – mint azt ellenzéki pártoktól halljuk -, hogy a jelenlegi helyzetet az utóbbi másfél év gazdaságpolitikájának zsákutcája okozta. A fenti számadatok ennek az ellenkezőjét mutatják. A megalapozatlan állításokkal szemben, joggal kérdezhetjük tehát: ki adott felhatalmazást az ország eladósítására? És éppen abban az időben, amikor nem volt gazdasági válság, hiszen az 2008 második felében csapott le gazdaságunkra. A szocialista kormányoktól örökölt hatalmas állam- és bruttó külső adósság miatt az ország folyamatos nyomás alatt áll, s helyzetét tovább nehezítik egyes külföldi gazdasági lapok megalapozatlan híresztelései, nem utolsó sorban a nemzetközi hitelminősítők néha felületes megállapításai, amelyeket nemcsak az Európai Unió, de immár az USA is bírál. 

Dr. Bogár Lászlóval valljuk: „túlnyújtózkodtunk a takarón, ám most már a takarónkból is csíkokat vágnak”.

Elhallgatott gondolatok

Az alábbi írás nem jelenhetett meg a helyi Hírtükör című lapban

A valamikor szebb napokat megélt Battai Hírlap számaiban rendszeresen és előkelő helyen jelentek meg Pátkai Zsolt igen különleges „gondolatai”, jellemzően egyedi megállapításai. Ezekből folyamatosan tájékozódhattunk az évszakok változásairól, megtudhattuk mikor van tél és hideg, hogy a hidegben sokat gondolunk a tavaszra, s mily szomorú, szeptemberben meg váratlanul megérkezik az ősz. Különleges helyzetről is tájékoztatott bennünket. Így például, a lap 2009. februári számában azt írta, hogy „Március van, itt a tavasz. Bár az időjárás nem ezt mutatja.”  Nocsak! – februárt töröltük a naptárból? Jöjjön már az a tavasz! – akár egy hónap elhagyásával is, türelmetlenkedett gondolkodónk a városból. Érthető volt türelmetlenkedése, hiszen – mint a lap egy hónappal korábbi számában írta – ő „nem egy hideg imádó ember, azaz (nota bene!) nem igazán szereti a telet”.

A már említett lap 2008. decemberi számában azt írta gondolkodó emberünk, hogy: „Tele van a város …… érdekhálózatokkal, szövevényekkel. Aki itt él, tudja, miről beszélek. Remélem, ezek felszámolhatók lesznek!” Hoppá! Hát itt komoly dologról lehetett szó. Azt ugyan tudjuk, hogy az „érdek” szó számos összetételben ismert, mint az érdekazonosság, érdekellentét, érdekközösség, érdekszövetség, no meg érdekember, de az érdekhálózat, ráadásul többes számban, és itt Százhalombattán, - hát igen-igen sejtelmes fogalomnak tűnik. Érdeklődtem nálamnál jobban értesült „itt élő” embereknél, hogy ők tudják-e miről beszél Pátkai Zsolt? Nem tudják, fogalmuk sincsen, miről beszél a Zsolti. Ezek után egyre kíváncsibb lettem, és szeretnék tisztán látni, miféle érdekhálózatra, szövevényekre gondoljak, amelyeket – nem tudni milyen megfontolásból (érdekből?) – Pátkai Zsolt elhallgat, s aziránt is, hogy ezekből hányat sikerült eddig felszámolni? – konkrétan melyeket?

Mint írom, a nálamnál jobban tájékozott emberek nem tudják miről beszélt „a Zsolti”, de azt igen, hogy idén augusztusban az Önkormányzat gépkocsijával utazott nyaralni a horvát tengerpartra. Lehet, hogy ez nem igaz, csak ilyeneket híresztelnek olyan emberről, aki érdek-hálózatok felszámolásán munkálkodik. Az meg végképp elképzelhetetlen, hogy szövevényes módon ő is belekerült volna valamilyen érdekhálózatba. Más megközelítésben, az sem kizárt, hogy egy igen fontos alpolgármesteri pozícióban serénykedő embert alanyi jogon megillet szolgálati autó, s bizonyára ezt a választók is örömmel nyugtázzák. Mindazonáltal jó lenne, ha ezekről ő maga nyilatkozna, eloszlatandó a kételyeket.