Azok az emlékezetes csókok





     A szocializmus idején, amikor a szocialista országok pártfőtitkárai a szovjet párt-főtitkárral találkoztak, megbonthatatlan barátságuk jeleként heves érzelmi, szájon-csókos köszöntéssel üdvözölték egymást. Az én emlékezetemben különösen azok a látványok maradtak meg, amikor Brezsnyev elvtárs szorosan magához ölelte Kádár elvtársat és forró csókot nyomott ajkára, s Kádár elvtárs hasonló gesztussal viszonozta a csókot. A televízió képernyőjén úgy tűnt, mintha Eric Honecker elvtárs hosszabban  tartó  és  forróbb  csókot  kapott  volna,  mint  Ceausescu  ( ejtsd: Csáuseszku ) elvtárs, bár lehet, hogy ebben tévedek. Olyan esetről nem hallottam, hogy valamelyik szocialista ország pártfőtitkára elutasitotta volna Brezsnyev elvtárs szájoncsókos köszöntését, hiszen akkor olyan helyzetbe került volna, mint a börtönigazgató a Denevér c. nagyoperettben ( Latabár Kálmán: Ha nem adsz csókot, akkor lopok!), s ki tudja milyen további következményekkel számolhatott volna.
          Olyan esetet sem láttunk, amikor Brezsnyev elvtárs szájoncsókosan női párt-főtitkárt köszöntött volna. Ennek valószínű az a magyarázata, hogy abban az időben a dolgozó nők nem juthattak el a legmagasabb, a pártfőtitkári színtig. Így utólag visszagondolva nem is értem, hogy a női egyenjogúságért küzdő nemzetközi szervezetek ilyen megalázó diszkrimináció láttán, akkor miért nem emelték fel szavukat? Ámbár ennek is lehet magyarázata, esetleg az, hogy a nők, az adott helyzetet mérlegelve inkább lemondtak a legmagasabb pártpozicióról, semmint a szocialista diplomáciai protokollnak engedelmeskedve, no meg a  szocializmus magasztos eszméjétől áthatottan, elvénült főtitkárokkal csókolózzanak. Arra sem emlékszem, hogy a szocialista országok pártfőtitkárai szájoncsókos köszöntéssel üdvözölték volna egymást. Pedig milyen emlékezetes látvány lett volna, amikor Kádár elvtárs szájoncsókolja Ceausescu elvtársat. Ők azonban a béke jele helyett gyakran vitatkoztak, sőt egyszer csúnyán összevesztek a repülőgépen, repülés közben.
          Azt tudjuk, hogy a szájoncsókos köszöntés, mint politikai csók ott jellemző ( vagy
csak volt jellemző ), ahol a népesség zöme azonos vallású, és ennek a vallásnak a szertartása úgy zárul, hogy a béke jeleként megölelik, megcsókolják egymást. Így például a csók a pravoszláv egyház szokása, ami a megbékélést szimbolizálja. Amikor azonban Brezsnyev és Kádár  elvtárs találkozott, a megbékélést szimbolizálandó, mint  pravoszláv  és  római  katolikus csókolták szájon egymást. ( Nem tévedés Kádár Jánost katolikusnak minősíteni, tudniillik halála előtt katolikusként meggyónta bűneit! – volt neki bőven.).
          A szovjet birodalom felbomlásával megszünt a csókosköszöntés. Putyin a moszkvai pátriárkát megcsókolja, de a nyugati politikustársait nem. Pedig milyen üdítő látvány lenne José Manuel Barosso, vagy Barack Obama szájcsókos köszöntése, különösen ha a gesztus a világ nyugalmát szolgáló teljes megbékélést szimbolizálná. Ám, ha már csók nincs, legalább béke és nyugalom lenne!
        
Százhalombatta 2012. január                                              
                                                                                                             Balla Károly







Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.

Istennel a hazáért és a szabadságért