A párt rövid története:

A KDNP elődszervezete az 1943. augusztus 26-án, Apor Vilmos győri püspöki palotájában tartott titkos találkozón megalakított Katolikus Szociális Népmozgalom volt. 1944 őszén, a német megszállás idején alakultak titokban párttá és született meg a Néppárt.

Varga László szerint a KDNP 1944. november 30-án, Budapesten, Varga László Galamb utca 4. számú lakásában alakult meg, amikor lefektették a párt alapszabályát. Jelen voltak: Kerkai Jenő (KALOT), Varga Béla (kisgazdapárti országgyűlési képviselő), Közi Horváth József (prelátus, országgyűlési képviselő), gr. Pálffy József, Kovrig Béla (egyetemi tanár), Saád Béla (az Új Ember c. lap főszerkesztője), Birkás Géza (a Keresztény Nemzeti Liga volt főtitkára) és a házigazda Varga László. Ekkor a nyilas diktatúra következtében csak illegalitásban működött a párt, Varga Lászlót a nyilasok le is tartóztatták. A párt 1945 elején Barankovics Istvánt választotta főtitkárává. A párt politikája gyakorlatilag arra irányult, hogy az ország legszegényebb rétegeit beemelje a közműveltség, a politika és gazdasági demokrácia keretei közé, és ezzel elindítsa polgárosodásának folyamatát. 1947-ben a Demokrata Néppárt a legerősebb ellenzéki erőként jutott az országgyűlésbe. A kommunisták azonban a párt erkölcsi ellehetetlenítésére törekedtek. Rendőrhatósági eszközökkel igyekeztek megtörni a képviselők programjukhoz hű tevékenységét. Barankovics István arra kényszerült 1949-ben a párt becsületének megmentése érdekében, hogy menekülése után, Bécsbõl bejelentse a Demokrata Néppárt feloszlatását, de a párt képviselői közül így is többen börtönbe kerültek. Az 1956-os forradalom alatt rövid időre megszűnt a kommunista diktatúra, újra megnyílt a politikai lehetőség a demokratikus pártéletre. 1956. november 1-jén a Kossuth Rádióban Farkas Dénes, a párt korelnöke felhívást tett közzé a DNP újjászervezésére. Ez azonban a kommunista diktatúra újjászervezése miatt nem történhetett meg és Farkast 1957-ben internálták. A KDNP -t viszont sikerült újjáalakítani Budapesten, 1956. október 31-től november 4-ig működött.
1989-90-ben az ismét Kereszténydemokrata Néppártként megalakult szervezet újjászervezésében jelentős szerepet vállaltak az emigrációban élő egykori tagok, a Barankovics-párt öregjei. A párt az SZDSZ politikusai (Magyar Bálint, Mécs Imre) ellenzése, de Szabad György támogatása mellett a rendszerváltó szervezetek legfontosabb szövetsége, az Ellenzéki Kerekasztal tagja lett. Az első szabad országgyűlési választások után a kereszténydemokraták az MDF és az FKGP mellett tagjai lettek az Antall József vezette kormánykoalíciónak, de 1994-ben már ellenzéki pártként van jelen a Parlamentben. Az 1994. május 8. – 29-i országgyűlési választásokon a párt a szavazatok 7,03%-át szerezte meg, így a 386 tagú parlamentben 22 mandátumhoz jutott, és ellenzékbe került. A párt elnökének Giczy Györgyöt kétszer is újraválasztották. Giczy második újraválasztása után a párt kettészakadt. A pártszakadás után létrejött a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség.1998-ban és 2002-ben nem jut be az Országgyűlésbe a KDNP. A 2006-os választásokon a Fidesszel közösen indultak el és jutottak be a parlamentbe ellenzékként. 2006 májusában a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség egyesült a KDNP -vel. A kizárások és kilépések következtében megszűnt KDNP működése a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán 2002 novemberében állt helyre. Ahol az 1997-es állapotokat állították vissza. A KDNP az MKDSZ-esek segítségével újraszerveződött, a párt elnökének a 93 éves Varga Lászlót választották.

Varga László tragikus halála után Semjén Zsolt lett a pártelnök, aki anyagi ellehetetlenülés és a KDNP-t 2006-ig sújtó perdömping ellenére sikeres együttműködést alakított ki a Fidesszel és közös listán 2006-ban ismét visszakerült a KDNP a magyar országgyűlésbe

 

Istennel a hazáért és a szabadságért